csatis1 
Elküldve: 2010-10-08 16:20 Karbonozás
Ma megvolt az első kör. Ha valaki kezdőnek mondható ebben a témában, hát az is csipásra röhögte volna a szemét, annyit bénáztam...
Bár mindennek megvan az előnye: most már látom, hogy nem is olyan b@szott egyszerű a szövetet rendesen ráteríteni a gyantára, mert utána már nagyon nehéz a szálakat eligazítani, inkább lehetetlen. A szövet alapból nagyon könnyen tekergethető, így könnyen összekuszálható. Most már látom, hogy könnyű fikázni, ha látszatra kicsit és tényleg kicsit nem állnak mérnöki pontosan szimmetrikusan a szálak, de nagyon kell figyelni a szövet felhelyezéssel (főleg, ha az alkatrész még ráadásul jó nagy is). Ez az egyik legfontosabb.
Most a három sablonnak egyszerre készült a matéria, így nehezítette a dolgot, hogy jobban kellett sietni a gyantázással. A kötési idő nagyon behatárol: minél nagyobb a felület, annál tovább tart megfelelően felkenni a gyantát.
Még nem teljesen tiszta, hogy milyen gyanta és milyen edző komponensekre van szükség, de ez a másik legfontosabb dolog.
Ha megvan az két komponens, már csak a megfelelő kötési időket kell megtudni/kitapasztalni...
Mint már említettem a három alkatrésznek egyszerre készült az anyag. Összeforgattuk, ollóval könnyen levágtuk a szükséges darabot:
íme a szövet kiterítve és tekercsben:
Az üveglapra felkentük a formaleválasztót, rá egy réteg műgyantát és arra ment rá a szövet:
Nem sikerült túl jól a felhelyezés, egy helyen gubancos lett, néhol pedig nem teljesen egyenes. Itt nem térnék ki a csipás szemekre
. Bár mentségemre szóljon, első próbálkozás volt.
Mivel az első adag gyanta belekötött az edénykébe, kevertünk újat és felvittük a szövet hátuljára:
Ez most holnapig a hideg miatt hagyom kötni, majd a hétvégén nekilátok kidarabolni. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy réteg szövet elég lesz magában is.
Már most tudom, hogy a szövet kafa (3K-s karbon) viszont a gyantát és az edzőt le kell cserélni. Ezeknek még sokkal jobban utána kell járnom.
Bár mindennek megvan az előnye: most már látom, hogy nem is olyan b@szott egyszerű a szövetet rendesen ráteríteni a gyantára, mert utána már nagyon nehéz a szálakat eligazítani, inkább lehetetlen. A szövet alapból nagyon könnyen tekergethető, így könnyen összekuszálható. Most már látom, hogy könnyű fikázni, ha látszatra kicsit és tényleg kicsit nem állnak mérnöki pontosan szimmetrikusan a szálak, de nagyon kell figyelni a szövet felhelyezéssel (főleg, ha az alkatrész még ráadásul jó nagy is). Ez az egyik legfontosabb.
Most a három sablonnak egyszerre készült a matéria, így nehezítette a dolgot, hogy jobban kellett sietni a gyantázással. A kötési idő nagyon behatárol: minél nagyobb a felület, annál tovább tart megfelelően felkenni a gyantát.
Még nem teljesen tiszta, hogy milyen gyanta és milyen edző komponensekre van szükség, de ez a másik legfontosabb dolog.
Ha megvan az két komponens, már csak a megfelelő kötési időket kell megtudni/kitapasztalni...
Mint már említettem a három alkatrésznek egyszerre készült az anyag. Összeforgattuk, ollóval könnyen levágtuk a szükséges darabot:
íme a szövet kiterítve és tekercsben:
Az üveglapra felkentük a formaleválasztót, rá egy réteg műgyantát és arra ment rá a szövet:
Nem sikerült túl jól a felhelyezés, egy helyen gubancos lett, néhol pedig nem teljesen egyenes. Itt nem térnék ki a csipás szemekre
. Bár mentségemre szóljon, első próbálkozás volt.Mivel az első adag gyanta belekötött az edénykébe, kevertünk újat és felvittük a szövet hátuljára:
Ez most holnapig a hideg miatt hagyom kötni, majd a hétvégén nekilátok kidarabolni. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy réteg szövet elég lesz magában is.
Már most tudom, hogy a szövet kafa (3K-s karbon) viszont a gyantát és az edzőt le kell cserélni. Ezeknek még sokkal jobban utána kell járnom.
, tényleg nem volt nagy ördöngösség. A belső kárpittal viszont megküzdöttem. Több idő ment el a kárpit kiszedéssel, mint a lengéscsillapító leszedésével... 
. Csak nem akartam elvenni a kedved a szereléstől
